- Szerző: Bren
A nehéz tölgyfaajtó durván csapódik
neki a vendéget, úgymond bejelentő csengőnek. A kis poros
üzletben az embernek pár pillanatra olyan érzése támad, mintha a
harangszó hatására minden életre kelne. Ez persze azonnal
elmúlik, hiszen butaság. A tárgyak a gyerekmesékben táncolnak és
énekelnek, esetleg ijesztgetnek, hogy aztán lidércálmokat
hozzanak a még ártatlan kisgyerekekre, és őket is belekeverjék a
média által generált hamis tévképzetekbe.
A helység nagy,
körös-körül hosszú polcok húzódnak a legkülönfélébb
tárgyakkal megpakolva. Akad itt elszáradt vadvirág, molyette
szalmakalap, emberi koponya, kitömött macska, elszakadt
selyemszalag és rengetek színes üvegecske. A nagy, többliteres
befőttesüvegektől kezdve egészen az apró lombikokig és
pipettákig. Van, amiben színes ködök lejtenek különös táncot,
mások egészen üresnek tűnnek. Pedig mind fel van címkézve,
különös dolgok: Halott szerelme, Sárkányvirág kivonat
hurutos köhögésre, Ködmacska befőtt, Patron árnyjátékhoz
(tapétára nem ajánlott)..
- Segíthetek uram? –A boltos
is előkeveredett. Alacsony, öreg emberke. Fehér szakálla,
maghajlott háta szép korra utal, kék szemében pedig valami
különös időtlenség csillog. Mintha mindent tudna, beléd látna,
tudná mit akarsz és hová tartasz. Ez megint butaság, ilyen
nincsen. Az elme mozgolódni kezd. Mert ködmacska talán van?
Az ilyen gondolatokat kell jó mélyre eltemetni, mielőtt az ember
elveszíti a reális gondolkozását.
- Csupán nézelődök,
köszönöm. –A szemek összeszűkülnek egy pillanatra, mintha
egészen eltűnne az a kedves öreg arc, de ilyen nem létezik,
ugyebár?
- Azon mégis mit köszön? Ide senki nem jön, csak
nézelődni. Bajban van, fiatalember. –Egyre erősebb a késztetés,
hogy egyszerűen kirohanjak innét, de valami itt tart. Igen, bajban
vagyok. Melyik gyilkos nincs bajban?
- Van valami.. Amivel meg nem
történté tudunk tenni dolgokat? Például, hogy eltörte az anyósa
nemtudomhányezeréves kínai antik vázáját, és hacsak nem akarja
a saját belsőségeit tárolni a maradványban, akkor meg nem
történté kéne tennie..
- Vegyen neki virágot.
- A vázának?
Annak már mindegy..
- Nem, az anyósának.
- Nincsen anyósom.
- Akkor meg miről beszélünk, drága fiam?
- A váza egy
példa volt. Ha valaki bejönne ezzel a problémával, mit javasolna
neki?
- Amit magának. Hogy vegyen virágot és kérjen szépen
bocsánatot. De a biztonság kedvéért vigyen egy zacskót a
beleinek. Jut eszembe van tökéletesen steril kukászsákom,
eredetileg unikornis ürüléknek, de a maga belsőségeinek is
megteszi.
- Értse meg, kérem, nincsen, sem anyósom, sem vázám,
a szerveim pedig a helyükön vannak és ott is maradnak.
- Akkor
mit akar?
- Felejtést.
- Hmm. Minek az? Megöregszik, mint én
és megkapja.
- Most van rá szükségem.
- Mind ezt mondja.
Kit ölt meg? Egyperces néma csendet neki, aztán az élet megy
tovább.
- Nem érti. Én nem akartam..
- Hirtelen felindulás?
Milyen szomorú. Nem tudok segíteni. – Az eddig táplált remény
is elillan. Miért is jöttem egyáltalán ide? Butaság, ezen nem
lehet segíteni. A dolgok nem válnak nem megtörténté, attól,
hogy felhajtasz mondjuk egy adag sárga löttyöt.
- Köszönöm,
a nagymértékű segítséget. Viszontlátásra.
- Hazugság-elleni
szérum nem kell esetleg?
- Mire?
- Azt mondod, „viszont
látásra” amikor soha többet nem akarsz visszajönni. Hol
ebben a logika?
- Én csupán udvarias voltam önnel.
- Te
csupán hazudtál nekem. –Igazából van abban igazság amit mond.
Folyamatosan hazudunk egymásnak, hogy nekünk jobb legyen. De hát,
a szó csupán szél. Nagyon kevés ember szava ér tényleg valamit,
de ez így van, így volt és mindig is így lesz. Minek ragozni?
-
Ha egyszer szüksége lesz rá, jöjjön vissza. Viszont látásra! A
kék szemek még utoljára pajkosan megcsillantak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése