[Íróknak] Egy írás kezdete

Ha már megvan az alapötlet, és a cselekmény is elkezdett körvonalazódni, akkor ideje egy üres papírlap - akár virtuális - elé ülni, és teleírni azt betűkkel. Csak nem mindegy, hogyan és hol kezdjük el. Az olvasók is ezt az első néhány sort fogják először elolvasni a cím után.
Ebben a bejegyzésben bemutatom mik a lehetséges módjai egy iromány megkezdésének, amellyel sikeren beindíthatod történeted.

Hogyan kezdhetünk el egy új történetet?

Új nap kezdete

Reggelről kezdünk, az ébredés pillanatától, amikor a cselekményt indító szereplő felébred, vagy amikor valami fontos esemény történik - utóbbi esetében ajánlott egy rövid leíró rész még a konkrét esemény előtt.

Ha itt kezdünk, akkor tiszta lappal indulunk. Új nap virrad, a reggeli szokások alatt pedig megismerhetjük a szereplő szokásaik és a környezetet, ahol él. Az említett szereplő nem muszáj, hogy a főszereplő legyen, hisz akivel a cselekmény megindul az nem biztos, hogy végig velünk is marad. 

Ha ezt a kezdést választjuk, fontos, hogy ne mondjunk el mindent. Egyrészt mert nagyon hosszú lenne, másrészt pedig fenntarthathzj az olvasó érdeklődését azzal, hogy marad valami ismeretlen, amit szeretne megismerni a későbbiekben. 

Továbbá nem érdemes üres napot belevinni. Azon a napon kezdjük az írást, ahol a cselekmény is kezdődik, felesleges előtte egy "bemutatónapot" tartani, csak időhúzás.

Íme egy lehetőség a blogról az ilyenfajta kezdés helyes használatára:

"Kábultam ébredtem. Az aranyló tavaszi napsugár bekúszott a redőny apró lyukain, azzal pöttyös mintát festve a szembe levő falra. A kemény szófától rettentően fájt a nyakam és a derekam. Már megint itt győzött le a fáradság és hosszú karmaival a kínzó álmok mély bugyrába húzott…
Megpróbáltam feltápászkodni, de csak harmadik próbálkozásra sikerült. Kis nyújtózkodás után odaléptem az ablakhoz, hogy a szoba félhomályából kellemes, fényes helyet csináljak. Felhúztam a rolót és kinyitottam az ablakot. Hmm, már pár hónapja sajnos nem az az igéző hegyi táj fogad, mint régebben. A hatalmas betontömbök közelről sem olyan látványosak." -- Stella - Alkotni

In medias res

Azaz magyarul: "A dolgok közepébe vágva". Régebben (ókor) ez konkrétan azt jelentette, hogy a cselekményt a történet kellős közepéről kezdték, és csak később, visszatekintésekkel váltak világossá az olvasó számára az előzmények. Mára azonban ez már szállóige lett, és annyit jelent, nincs egy bizonyos pont ahonnan nyugodtan kirajzolódnak az események, hanem az író egyből a lényegre tér, és a cselekmény csak úgy megindul, látszólag a semmiből.

Ha ezt használjuk, vegyük figyelembe, hogy ne zavarjuk össze az olvasót. Olyan pontról indítsunk, ahol még nem mentünk bele teljesen a részletekbe. 

Ne kezdjünk túl epikus jelenettel, mert az olvasó elveszik benne, valamint nem is érdekli az események kimenetele, hisz nem kötődik a szereplőkhöz.

Egy lehetőség erre a kezdésre:
"Bal zsebemből nagy nehezen előcibáltam a piros irattokom, és felmutattam a bérletem az ellenőrnek. Nem álltam meg, csak lassítottam tempómon. Mikor szemem sarkából láttam, hogy biccent, az irattartót visszatuszkoltam a zsebbe, és lerongyoltam a lépcsőn. A peron végébe sétáltam, és az órára lestem. Azt jelezte, másfél perc múlva beérkezik a metró. Kicsit kihajoltam a vágány felé, és távolról már láttam is a lámpák fényét. Nem figyeltem, kik várnak velem a metróra, mivel feltételeztem, hogy ilyen időben nem a legbarátibb társaság." -- Nana - Egy esti metrókocsi

Leíró rész

Ez szintén egy gyakori kezdés: kellemes, nyugodt hangvétellel, ünnepélyes hangon kezded meg az új történetet. Bemutatod a környezetet, a szereplőt, a körülményt, és szépen lassan elkezdenek történni az események. A lényeg csupán annyi, hogy ne legyen túl hosszú és zsúfolt a leírórész, mert négy oldalon keresztül leírni például azt, hogy milyen volt a kastély, ahol a szereplő élt, elég unalmas és monoton - mind neked, mind az olvasónak. Nyugodtan bemutathatod később majd az egész kastélyt, ahogyan a szereplő mozog benne és történik közben a cselekmény. 

Az sem muszáj, hogy ez a leíró rész szorosan kapcsolódjon a történethez. Lehet akár egy különálló gondolatfüzér is, amiből kiindulsz, majd később pedig szépen-lassan átváltasz magára a sztorira.

Fontos, hogy erre a leíró rész legyen különleges - különlegesen jó -, ne olyan, mint egy átlag leírás a történetedből. Mivel itt még nincs konkrét történés ami megfogatja az olvasó érdeklődését, így jól kell bánnod a szavakkal, el kell érned, hogy így is figyeljen rád.

Példa:

"Egy magas, fiatal fiú fordult be a nyüzsgő utcára. Mogyorószín haja rövid és jól fésült, szeme akár a szikrázó jég. Bő, fehér inget viselt, melyet szűk, fekete nadrágba tűrve hordott. Övén erszény, kis övtáskák lógtak és pár dobótőr. Tekintetét a macskaköves járdán pihentette, amin lomhán csordogált lefelé a lakosok szennyvize. Az emeletes házak ablakaiból hangos pörölés és gyermeksírás hallatszott ki.
Ez Shadon: élettől pezsgő, bűnben, kéjben és imákban tobzódó százezres nagyváros, a birodalom dicsőségének és erejének szimbóluma." -- N. Tomi -- Tolvajok éjszakája

Spontán jelenet

Hasonló az "In medias res"-hez, itt abból a pontból kezdesz írni, ahol a cselekmény lényegessé kezd válni, ahol a szereplő kizökken a mindennapokból, és az olvasó számára érdemleges dolog történik. Fontos, hogy ez egy különálló jelenet kezdete, nem pedig egy jelenet közepéből való kezdés, mint az In medias res-nél.

Példa:

" - Üdvözlöm a Sila fedélzetén, kapitány! Én vagyok Eva, én leszek az ön személyes tanácsadója az utazásunk során! - mondta fülbemászóan bájos hangon egy fiatal hölgy, amint beléptem a már említett űrhajó fedélzetére. Első pillantásra ugyanolyan volt, mint a többi űrhajó, de közelebbről megnézve minden csillogott-villogott. Ez nem meglepetés, hisz alig pár napja készült el a Niaya bolygó legújabb csodája: ez a hajó, a Sila. " -- Reasy Brown - Ádám és Éva

Különálló jelenet

Kezdheted úgy is az új írásodat, hogy egy olyan jelenettel indítasz, mely nem kapcsolódik szorosan az azt követőhöz. Például mint a filmeknél vagy sorozatoknál az "Egy évvel később" vagy "Másnap éjjel" típusú hirtelen váltások. Ezekkel gyakorlatilag az egész cselekményt jól meg lehet bonyolítani, főleg ha ebben a bizonyos bevezető jelenetben sok üres foltot és ismeretlen dolgot hagysz, amelyet az olvasó csak a későbbiek során ismer meg. 

Kombinációk

A fent felsorolt lehetőségek nem csak önállóan működnek természetesen, kombinálhatjuk őket. Például egy különálló jelenet kezdődhet In medias ressel, vagy leíró résszel, az utána következő tényleges kezdés, azaz a következő jelenet pedig lehet egy új nap kezdete, és így tovább.

Eredetileg úgy készültem, hogy az olvasó figyelmének és érdeklődésének fenntartásáról is most fogok írni, de így is megfelelő hosszúságú lett ez a bejegyzés, így erről majd a következő posztban esik szó, mely előreláthatólag egy hét múlva érkezik.