Molylepke

• Téma: Gondolat / Érzelmes | Szerző: Bren

Óvatosan becsukom magam mögött az ajtót. A zár egy kattanással jelzi, hogy kiléphetek a valóságból. Egyedül lehetek. Újra.
Amikor legutoljára jártam itt a szoba még óriási, a képzeletem végtelen birodalma volt. Ma már csupán egy szánalmas kuckó. A kockaköveken mocsok, az elkorhadt ágy alól kikandikál egy kifakult plüssállat szakadt, kockás lába. Lehajolok, finoman kihúzom. Porfelhő száll fel. Esetlenül tartom kezeimben a pepita mackót. A fénytelen gombszemek felidézik bennem a rég eltűnt éveket. A kislányt aki félt a szekrényétől és rendszeresen bemászott az ágy alá beszélgetni egy kobolddal. Mintha egy másik életben történt volna. Múlt. Nincs többé. Elszállt, mint az a fekete holló az ablak előtt. Vajon hová tarthat? Szereti valaki? Szerintem az állatok is szeretnek.
Máshogy mind az emberek. Színjáték nélkül. Őszintén. Csendes, hűséges ragaszkodással. Csodálatosan. Lassan lépkedek. A nagy, ébenfa szekrény masszívan áll, meg sem érezve az eltelt időt. Süt belőle a hideg arrogancia. A fa tapintása sima, kezemhez porréteg tapad. Mennyit sírtam ennek a rideg kolosszusnak a megnyugtató magányában.. Féltem tőle, féltem a sötéttől, féltem a gondolataimtól, féltem az egésztől. Mégis belemenekültem. Azt akarom hogy vége legyen. A határozott rántásra az óriás bendője feltárul. Egy halott molylepke esik lassan a földre. Az elmúlás tökéletes metaforájaként. A kicsi test puhán ér földet. Nem háborgat senkit. Élt, aztán elment. Hiszem hogy egy jobb helyre. A rohanó világban kit érdekel egy lepke halála? Mit számít hogy egy szív ver-e tovább? Élt-e egyáltalán? Volt valami célja? Vagy arra ítéltetett hogy megszülessen a sötétben, sose lássa a napot, s el is múljon ugyanott? Kinek van joga dönteni minderről? Ki fog ítéletet mondani? Mi lesz azzal a szívvel ami megszűnik dobogni, mert úgy rendeltetett? A szárnyak tapintása selymes, a nagy, cirádás ablakból beáradó fényben, gyönyörű, törtfehérnek látszik. Halványan kirajzolódnak rajta sötétebb formák, minták. Lehet hogy egy üzenet. De ezt amíg világ a világ, senki nem fejti meg. Az élet kulcsa a kezünkben, de senkit nem érdekel. Fontosabb a pénz, a hatalom, a jó állás. Ki foglalkozik a többiekkel? Hiszen ők csak bábuk. A saját játszmádban. Kihasználhatod őket, hisz mindenki azt csinálja, vagy nem? Mi lesz veled emberiség? Észre fogsz-e venni valaha is egy molylepkét?