Bren versei

• Téma: Vers | Szerző: Bren

Csak Lépj Tovább! 

Halk szó, 

Monoton induló, 

Csendes sírás, 

Gyenge felsorolás. 

Egy hang, 

Egy jel, 

Hogy ne vesszünk el, 

Bár a szó nem számít már. 

De valami kell, 

Hogy ne adjuk fel, 

Bár folytatni nem akarom, 

Soha többé már. 

Lehet ritmus vagy szó 

Könnyen változó 

Hosszú az út, 

De csak menj tovább! 

Hív az ismeretlen, 

Csak menned kell. 

Szedd össze magad, 

Ha barát már nem akad,

Lépj tovább, 

Ó, lépj tovább!

Nem tudhatod

Egy kis szív utolsó dobbanása, 

Harci lovak patacsattogása, 

Tankok surrogása, 

A néma utolsó kiáltása. 

Egy leadott lövés, 

Semmibe vett felemelt kéz 

Hasztalan öldöklés, 

Hisz a végén úgy is minden porrá lész. 

Egyszer úgy is mindennek vége, 

S lehet hogy te nem is veszed észre? 

Egyedül ébredsz, 

A fekete, vaksötétre? 

Nem tudhatod. 

Lehet hogy csak álmod folytatod. 

Vagy mindennek vége van már ott? 

Ahol azt a bizonyos képet látod 

S vajon az ember megtudhatja, 

Hogy mi volt kicsiny kis élete célja? 

Vagy csak eltűnik valahova?

 Egy ismeretlen valóba? 

Egyszer úgy is búcsúzni kell

S nem tudhatod mikor kezded el

Időd mikor lejár

Ki térdepel le fejfádnál...

Szakadék

Egy érzés,egy régi emlék, 

Halk nevetés,elfelejtett kép

A pillanat semmibe vész.

Egy dal, egy jel. 

Csak ugrani kell! 

Egy lépés a végtelen mélység, 

De már nem te irányítasz, rég. 

Rugaszkodj el, 

A beteljesíthetetlen álmok közé. 

Mire vársz még? 

Akiket szeretsz messze vannak. 

Rég elhagytak, vagy meghaltak. 

Örök élet ilyen áron kinek kell még? 

Te is tudod, hogy nem bírod tovább… 

Ugorj hát!