- Kategória: Fantasy (regény) | Szerző: Ferc
A tábortűz csendesen ropogott, és a lángok kecses táncot lejtettek közben.
Egy közeli hóbuckánál egy hatalmas barnamedve ásott valamit, majd felbődült és kíváncsian szaglászta azt amit talált. A törpe felállt zömök testével, és gyors léptekkel, kíváncsi arccal odasétált a medve mellé.
-Mit találtál Breandy?- kérdezte, majd belenézett az ásott üregbe. Hirtelen elkezdte kaparni a havat.
-Segíts barátom!- kiáltott Breandynek, aki nekilátott hatalmas mancsaival ásni.
Néhány perc múlva előtűnt egy jobb kar, majd a hozzá tartozó felsőtest. Tíz perc ásás után a törpe kihúzta az elkékült farkast, vagyis farkasnak hitte, azonban ahogy végignézte megdöbbent. -Miféle szerzet vagy barátom? Ember, vagy farkas lennél?- Kérdezte a földön fekvő eszméletlen férfitől.
Egy alacsony mennyezetű szobában három összetolt ágyon hevert a hó alól kiásott férfiú. Testét mélykék bunda borította, gerince egy lompos farkasfarokban végződött, fülei hegyesek voltak. Mikor kinyitotta a szemét előtűnt a vészjóslóan keskeny pupillája.
Fel akart ugrani az ágyból, azonban a plafon útját állta, és ő egy új puklival visszafeküdt az ágyába. Pár perc múlva belépett az ajtón a törpe, most láncinget és nadrágot viselt.
Haját a hátán összekötve viselte, szakállát pedig kiengedve hordta, amely mellkasáig ért.
-Áh felébredtél. Az jó, nagyon is jó azok után, hogy egy hóvihar után bukkantunk rád.- Mondta, majd leült a fiúval szemben egy faragott tölgyfa székre.
-Az én nevem Grhuwhor, téged hogy hívnak?-
A fiú óvatosan felült az ágyban, kezeit nézte, és a nagy karmokat. -Nem tudom... Nem emlékszem a... nevemre.- Mondta szaggatott hangon.
-Hát ez így nehéz lesz.- Vakarta meg szakállát Grhuwhor. -És arra emlékszel, hogy honnan jöttél? Család, klán név, falu, vagy valami?-
Az ifjú törte a fejét, majd eszébe jutott valami. -Valahonnan dereng egy kertes ház, és egy név. Hórusz falu, vagy valami hasonló.- Mondta zavartan.
-Más nem rémlik? Ebből nehéz lesz megtudni, hogy ki vagy.- Faggatta tovább a törpe.
-Láttam egy sivatagi pumát is, vagyis valamiféle szellemet puma alakban.- Nyögte ki hosszas hallgatás után.
Grhuwhor ingerülten a térdére csapott. -Hogyne! Misem szűkíti a származásod behatárolását, mint hogy láttál egy pumát ami szellem volt, és egy rég elpusztult falu neve.- Nevette mérgében.
-Miért olyan fontos tudni, hogy honnan jöttem?- Kérdezte a fiú félénken.
-Miért, miért, mert én vagyok az Északi-völgy őre. Aki belép azt igazolnom kell, vagy elküldeni.- Csattogott tovább az alacsony szerzet, majd megenyhülve folytatta. -Mindazonáltal amíg nem jut eszedbe a neved, Ferasnak hívlak.
Egy sötét barlang mélyén egy ember állt a hatalmas csarnok közepén, arcát kötések takarták, csak a villódzó szempár látszott ki alóla. Ruhája vastag bőrből készültek, és jobbján egy vékony kard függött.
-Érsszem, hogy itt van akire oly sszokat vártam.- Mondta félelmetes, de nőies hangján.
A sötétből újabb két szem bukkant elő. -Megkeressük őt, mielőtt rátalálnak?- Kérdezte társától az ismerertlen.
-Nem kell sszietni, el fog jönni hosszánk.- Majd ezzel a két szempár eltűnt.
Grhuwhor a következő nap is meglátogatta Ferast.
-Hogy érzed magad? -Kérdezte az ajtóban állva.
-Egész jól, hála neked és népednek, viszont...- Megkocogtatta a plafont. -Szívesen kimozdulnék innen, túl alacsony ez a szoba.-
-Nem látom akadályát, hogy körbevezesselek városunk csarnokaiban.- Mosolyogta a törpe
Így hát elindultak a városnéző útra. A folyosókat vastag gránitoszlopok támasztották alá, és minden folyosó két, vagy több emeletes volt. A járatokat mágia táplált lebegő lámpások világították meg. A folyosón rengeteg törpe járt-kelt és mind megrémültek Feras hatalmas termetétől, ami kissé rosszul esett neki. Az alagút végéről nagy kongás viszhangzott, és forróság áradt az ifjú felé.
Mikor kiértek a végére egy többszáz méter átmérőjű köralapú csarnokban találta magát. A terem tetejét nem lehetett látni, olyan magasan volt.
-Ez itt népünk egyik nagy kovácscsarnoka itt dolgozzuk fel a hegy ásványait, majd szükség szerint fegyver, páncél, vagy egyéb árucikk készül belőlük.-
Ezután tovább sétáltak, és ahogy haladtak a folyosó egyre nyirkosabb és forróbb lett. Néhány perc gyaloglás után elértek egy csarnokba, amelyben számos gőzölgő vizű medence volt, benne fürdőző törpékkel.
-Ez itt a nyilvános fürdő, a túloldalt van a női rész.-
-Miért nem fürödnek otthon? Vagy nálatok nincsenek fürdőszobák?- Kérdezte Feras halkan, nehogy megzavarja a férfiakat ázásukban.
-De vannak, viszont ezek a vizek gyógyhatásúak, így sokan látogatják meg.- Válaszolta idegenvezetője.
Több órányi városi sétán túlesve az ifjú farkasember nem bírta tovább, és kibökte amit már az elején akart mondani. -Grhuwhor bocsáss meg, de amikor a kimozdulást említettem, én a szabadlevegőre, a kék égre, és a friss hajtások illatára gondoltam.-
A törpe felvonta a szemöldökét. -Miért nem ezzel kezdted?-
Feras lesütötte szemét. -Nem akartalak megsérteni.- Társa ezen egy jóízűt nevetett, majd egy kis mellékfolyosó felé vezette. Pár percnyi menetelés után légmozgást jeleztek a lángok táncoló nyelvei. Nemsokára egy erkélyhez értek, ami egy éktelen tintafoltnak tűnt a fekete színével a hófödte tájban.
Feras mélyen beszívta a friss levegőt, majd behunyt szemmel lassan kifújta. Még néhányszor megismételte majd behunyt szemmel így szólt. -Pár perc és visszajövök.- Azzal átvetette magát a korláton, és négykézláb futott lefelé a hegyoldalon akár egy igazi farkas. Elszáguldott egy fenyő mellett, majd egy hirtelen fordulattal hátrafelé csúszott. Nekiiramodott és felugrott a fa legtetejére. Ott széttárta karjait és körülnézett, ezután örömében vonyított egyett, amire a közelből farkasok válaszoltak.
Ahogy sétált vissza Grhuwhorhoz észrevett egy szőke hajú lányt, hátán aránytalanul nagy kard, amelynek markolata a fejefölé ért húsz centiméterrel. Feras elrejtőzött egy közeli bokorban, és onnan figyelte tovább. A lány egy medve felé rohant, majd egy kézzel előrántotta a hatalmas fegyverét, és kivédte a medve csapását, két kézre fogta a kardot, és egy határozott vágással az állat fejére csapott. A penge felhasította a bőrt, de lepattant a koponyáról. A lány ijedten hátrált vissza majd egy jópár baltát dobott ellenfele irányába, azonban egy se ütött rajta komoly sebet. Az állat felbőszülve rontott a rémült lányra, aki sikított.
Néhány perc múlva előtűnt egy jobb kar, majd a hozzá tartozó felsőtest. Tíz perc ásás után a törpe kihúzta az elkékült farkast, vagyis farkasnak hitte, azonban ahogy végignézte megdöbbent. -Miféle szerzet vagy barátom? Ember, vagy farkas lennél?- Kérdezte a földön fekvő eszméletlen férfitől.
Egy alacsony mennyezetű szobában három összetolt ágyon hevert a hó alól kiásott férfiú. Testét mélykék bunda borította, gerince egy lompos farkasfarokban végződött, fülei hegyesek voltak. Mikor kinyitotta a szemét előtűnt a vészjóslóan keskeny pupillája.
Fel akart ugrani az ágyból, azonban a plafon útját állta, és ő egy új puklival visszafeküdt az ágyába. Pár perc múlva belépett az ajtón a törpe, most láncinget és nadrágot viselt.
Haját a hátán összekötve viselte, szakállát pedig kiengedve hordta, amely mellkasáig ért.
-Áh felébredtél. Az jó, nagyon is jó azok után, hogy egy hóvihar után bukkantunk rád.- Mondta, majd leült a fiúval szemben egy faragott tölgyfa székre.
-Az én nevem Grhuwhor, téged hogy hívnak?-
A fiú óvatosan felült az ágyban, kezeit nézte, és a nagy karmokat. -Nem tudom... Nem emlékszem a... nevemre.- Mondta szaggatott hangon.
-Hát ez így nehéz lesz.- Vakarta meg szakállát Grhuwhor. -És arra emlékszel, hogy honnan jöttél? Család, klán név, falu, vagy valami?-
Az ifjú törte a fejét, majd eszébe jutott valami. -Valahonnan dereng egy kertes ház, és egy név. Hórusz falu, vagy valami hasonló.- Mondta zavartan.
-Más nem rémlik? Ebből nehéz lesz megtudni, hogy ki vagy.- Faggatta tovább a törpe.
-Láttam egy sivatagi pumát is, vagyis valamiféle szellemet puma alakban.- Nyögte ki hosszas hallgatás után.
Grhuwhor ingerülten a térdére csapott. -Hogyne! Misem szűkíti a származásod behatárolását, mint hogy láttál egy pumát ami szellem volt, és egy rég elpusztult falu neve.- Nevette mérgében.
-Miért olyan fontos tudni, hogy honnan jöttem?- Kérdezte a fiú félénken.
-Miért, miért, mert én vagyok az Északi-völgy őre. Aki belép azt igazolnom kell, vagy elküldeni.- Csattogott tovább az alacsony szerzet, majd megenyhülve folytatta. -Mindazonáltal amíg nem jut eszedbe a neved, Ferasnak hívlak.
Egy sötét barlang mélyén egy ember állt a hatalmas csarnok közepén, arcát kötések takarták, csak a villódzó szempár látszott ki alóla. Ruhája vastag bőrből készültek, és jobbján egy vékony kard függött.
-Érsszem, hogy itt van akire oly sszokat vártam.- Mondta félelmetes, de nőies hangján.
A sötétből újabb két szem bukkant elő. -Megkeressük őt, mielőtt rátalálnak?- Kérdezte társától az ismerertlen.
-Nem kell sszietni, el fog jönni hosszánk.- Majd ezzel a két szempár eltűnt.
-Hogy érzed magad? -Kérdezte az ajtóban állva.
-Egész jól, hála neked és népednek, viszont...- Megkocogtatta a plafont. -Szívesen kimozdulnék innen, túl alacsony ez a szoba.-
-Nem látom akadályát, hogy körbevezesselek városunk csarnokaiban.- Mosolyogta a törpe
Így hát elindultak a városnéző útra. A folyosókat vastag gránitoszlopok támasztották alá, és minden folyosó két, vagy több emeletes volt. A járatokat mágia táplált lebegő lámpások világították meg. A folyosón rengeteg törpe járt-kelt és mind megrémültek Feras hatalmas termetétől, ami kissé rosszul esett neki. Az alagút végéről nagy kongás viszhangzott, és forróság áradt az ifjú felé.
Mikor kiértek a végére egy többszáz méter átmérőjű köralapú csarnokban találta magát. A terem tetejét nem lehetett látni, olyan magasan volt.
-Ez itt népünk egyik nagy kovácscsarnoka itt dolgozzuk fel a hegy ásványait, majd szükség szerint fegyver, páncél, vagy egyéb árucikk készül belőlük.-
Ezután tovább sétáltak, és ahogy haladtak a folyosó egyre nyirkosabb és forróbb lett. Néhány perc gyaloglás után elértek egy csarnokba, amelyben számos gőzölgő vizű medence volt, benne fürdőző törpékkel.
-Ez itt a nyilvános fürdő, a túloldalt van a női rész.-
-Miért nem fürödnek otthon? Vagy nálatok nincsenek fürdőszobák?- Kérdezte Feras halkan, nehogy megzavarja a férfiakat ázásukban.
-De vannak, viszont ezek a vizek gyógyhatásúak, így sokan látogatják meg.- Válaszolta idegenvezetője.
Több órányi városi sétán túlesve az ifjú farkasember nem bírta tovább, és kibökte amit már az elején akart mondani. -Grhuwhor bocsáss meg, de amikor a kimozdulást említettem, én a szabadlevegőre, a kék égre, és a friss hajtások illatára gondoltam.-
A törpe felvonta a szemöldökét. -Miért nem ezzel kezdted?-
Feras lesütötte szemét. -Nem akartalak megsérteni.- Társa ezen egy jóízűt nevetett, majd egy kis mellékfolyosó felé vezette. Pár percnyi menetelés után légmozgást jeleztek a lángok táncoló nyelvei. Nemsokára egy erkélyhez értek, ami egy éktelen tintafoltnak tűnt a fekete színével a hófödte tájban.
Feras mélyen beszívta a friss levegőt, majd behunyt szemmel lassan kifújta. Még néhányszor megismételte majd behunyt szemmel így szólt. -Pár perc és visszajövök.- Azzal átvetette magát a korláton, és négykézláb futott lefelé a hegyoldalon akár egy igazi farkas. Elszáguldott egy fenyő mellett, majd egy hirtelen fordulattal hátrafelé csúszott. Nekiiramodott és felugrott a fa legtetejére. Ott széttárta karjait és körülnézett, ezután örömében vonyított egyett, amire a közelből farkasok válaszoltak.
Ahogy sétált vissza Grhuwhorhoz észrevett egy szőke hajú lányt, hátán aránytalanul nagy kard, amelynek markolata a fejefölé ért húsz centiméterrel. Feras elrejtőzött egy közeli bokorban, és onnan figyelte tovább. A lány egy medve felé rohant, majd egy kézzel előrántotta a hatalmas fegyverét, és kivédte a medve csapását, két kézre fogta a kardot, és egy határozott vágással az állat fejére csapott. A penge felhasította a bőrt, de lepattant a koponyáról. A lány ijedten hátrált vissza majd egy jópár baltát dobott ellenfele irányába, azonban egy se ütött rajta komoly sebet. Az állat felbőszülve rontott a rémült lányra, aki sikított.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése